Valami zörgésre keltem fel ami a szekrényemtől jött.Szépen lassan kinyitottam a szemem és alig hallhatóan de lassan fel ültem.Körül néztem és egy sötét alakon meg a szemem.Jézusom!Most mit csináljak?Ki ez?
-Khmmm...-köszörülöm meg a torkomat. Majd felém néz.
-Jaj szia.-mondja majd felém sétál én meg próbálok távolodni.
-Ki vagy?-kérdezem félénken majd elcsuklik a hangom a végénél.
-Nem ismersz fel?-kérdezi. Valahonnan nagyon ismerős ez a hang.
-Ki vagy?Mond meg vagy sikítok!-mondom hangosabban.
-Jaj cica!-röhög fel ördögien.Majd el komolyodik.-Most ezt vegyem fenyegetésnek?-kérdezte.
-Igen!-mondom határozottan.
-De befogod a kicsike szádat mert, meg verlek!-mondta komolyan .Elkezdtem kiabálni de semmi.
-Liam!Liam!!-kiabáltam de egyből be fogtam a számat mert,az illető meg ütött de hallatszott,hogy kattan egyet az állkapcsom majd érzem,hogy véres mindenem.Vettem egy kis erőt magamon majd le kevertem neki egy jó nagy pofont amitől fel repedt a szája.
-Jól meg gondoltad,hogy mit csinálsz?-kérdezte.
-Igen!-mondtam majd lendítettem a kezemet de meg fogta majd ő pofozott meg.
-Áuuuu!!-kiabáltam,majd kép szakadás.
-Avril,Avril,Avril!-rázza valaki a vállamat.Hirtelen ki pattan a szemem és fel nézek az illetőre. Liam. Liam volt az.Hirtelen fel pattanok majd jó erősen meg ölelem.
*Liam szemszöge*
Amikor haza értünk Avril fel ment a szobájába, mi meg le ültünk a kanapéra. Egyszer csak Louis kérdezett tőlem valamit.
-Liam!-szólt nekem.
-Hümm?-fordulok felé.
-Neked be jön Avril?-kérdezte.
-Nem tudom.Kedves és aranyos lány meg szép is.De nem tudom mit is érzek.-mondom le hajtott fejjel.
-Megcsókoltad már?-kérdezi.Most komolyan mondjam el?Hát oké.
-Igen!-mondom halkan de szerintem mindenki hallotta mert,egyszerre kezdtek el húúúúzni.
-És mit éreztél?-kérdezi .Esküszöm mint egy rossz nyomozó.
-Hátt....Most komolyan ki kérdezed a magán életemet?-kérdezem komolyan de mivel nem igazi szidás volt ezért el röhögtem a végét!
-Nem,nem csak hát...tudod!-jött zavarba.-Nem válaszoltál a kérdésemre!-terelte a szót.
-Igen meg csókoltam!És,hogy mit éreztem?Olyat amit Sophianal sohase!-mondom határozottan de most már nem a padlót nézem hanem Louis-t.De a többiek halkan és csöndben figyelnek minket.
-Akkor ez komoly lehet!-mondta majd át ölelte Eleanort és egy puszit nyomott a fejére.Olyan csönd volt,hogy a legyek zümmögését is lehetett hallani.Ezt a csöndet egy kiabálás törte meg ami az emeletről jött.
-Liam,Liam!-kiabálta Avril. Én fel ugrottam és fel szaladtam az emeletre de még mindig kiabált.-Áuuuuu!-kiabált megint.Gyorsabban szedtem a lépcső fokokat.Amikor az ajtajához értem amilyen gyorsan lehetett olyan gyorsan nyitottam ki.Amikor be értem sötétség fogadott.Amikor Avril felé kaptam a fejemet hirtelen meg ijedtem. Izzadt,gyorsabban vette a levegőt,rángatózott.Oda szaladtam majd majd el kezdtem rázni a vállát és a nevét mondogattam.
-Avril,Avril,Avril!-mondogattam hangosan.Hirtelen ki pattant a szeme és amikor meg látott fel pattant és jó erősen megölelt.
-Mi volt a baj?-kérdeztem halkan.
-Állom.-mondta.
-Mit álmodtál?-kérdeztem.
-Egy..egy ismeretlen fickó meg...meg akart ölni!-sírta el magát.
-Shhhh..Semmi baj!Itt vagyok!-mondtam majd meg pusziltam a fejét és szorosabban öleltem magamhoz.Amikor éreztem,hogy meg nyugodott valamennyire fel emeltem a fejét és rá mosolyogtam.-Éhes vagy?-kérdeztem kedvesen.
-Igen!-mondta.Mennyi az idő?-kérdezte.
-Hát...-néztem az órámra.-19:23.-mosolyogtam rá.
-Huhh jól el aludtam!-kuncogott.
-Hát ja!De gyere menjünk enni!-mosolyogva megfogtam a kezét és lefelé húztam.Lent a többiek mosolyogva figyeltek.
-Perrie,Ashly,Eleanor!-ahogy meg hallották a nevüket fel kapták a fejüket.-Majd beszélhetünk?-kérdeztem mosolyogva.
-Persze!-válaszolták egyszerre.Én csak mosolyogva bólintottam majd Avril után mentem.