15.fejezet/ Yes
*Liam szemszöge*
Tegnap este rosszul eset,hogy arról az Adam vagy ki a pöcsömről beszélt. De ahogy ma itt ártatlanul táncolt előttem. Minden harag Minden elszállt ellene.Nem tudtam rá haragudni.Boldog voltam de nem tudom miért!Amikor a tánc végénél lenyomta a spárgát, nem tudtam mit szólni. Ashly az nem volt meg lepődve se a többi lány.De mi fiúk nem látunk minden nap ilyeneket.Most épp itt ülünk és beszélgetünk a lányokkal vagyis mondjuk nekik,hogy mit csináljanak meg.
-Avril!Csináld meg légyszi a spárgát!-könyörgött Niall.A lányok csak röhögtek rajtunk.
-De Niall már vagy húszor meg csinálta és NE hogy Karat is meg kérd még egyszer!-mondja Ashly.
-De légyszi!-könyörög tovább mint egy öt éves. Avril vett egy nagy levegőt és lenyomta a spárgát. Niall csak tapsolt.
-Avril!Drágám!Figyelj ide!-szólt kedvesen a tánctanárja hozzá. Avril fel tornázta magát és felé fordult.
-Igen?-kérdezett vissza kedvesen.
-Amit magyar országon gyakoroltunk sokat!Azt kérlek csináld meg!-mondta kedvesen a nő.
-Oké!-mondta és már csinálta is.Amikor már meg csinálta mindenkinek el állt a szava.
-Te atya jó ég!-ennyit tudtam ki nyögni.
-Úr isten!-mondta Harry.
-Kara drágám neked is megy még?-kérdezi kedvesen.A lány bólint és ugyan ebbe a pózba be áll.
- ÁÁÁÁÁÁÁ!-kiált fel lányos hangon Zayn.
-Úr isten ezek barbi babák?-sipákolt Louis.A két lány annyira nevetett,hogy el dőltek és most hason fekszenek.
*Otthon*
Amikor vége lett a próbának be kellet mennünk a Mc' Donalds-ba. Hát ki más miatt. Niall.
És most itthon vagyunk és nézünk ki a fejünkből.
-Ashly!-szólalt fel Avril ijedten.
-Mi a baj?-kérdez vissza gyorsan.
-Anya terhes!4 hónapos terhes!-mondta komolyan.
-Ez most komoly?-kérdezte Ashly le döbbenve.-Most csak ugratsz!-röhgött fel de el komolyodd Avril válaszán.
-Nem,nem ugratlak!Anya terhes!-mondja Avril komolyan.
-Úr isten!-mondja Ashly és a kezét a szájára teszi.
-Igen!-mondja Avril komolyan.
-De ennek nem örülni kéne?-kérdezem.
-Nem!-válaszolják egyszerre a két lány.
-Mert?-húzom fel az egyik szemöldökömet.
-Mert,az orvos mondta anyukámnak,hogy nem szülhet mert el kapott valami és így a baba is beteg lesz!-mondta szomorúan Avril. (Ezt csak ki találtam!Ez nem igaz!Nem volt más ötletem!Ne kérdezzetek meg senkit mert ilyen szerintem nincsen!!!! SZERK.)
-Ó.Sajnálom!-mondom és le hajtottam a fejemet. Avril fel pattant és fel ment a szobájába.
-Szegény csaj!-mondta Louis szomorúan.
-Min ment keresztül?-kérdeztem Ashyl felé fordulva.
-Logen meg csalta!Az iskolába állandóan bántják!Otthon meg most ott lesz a kis tesója!-mondta szomorúan.
-Értem!Fel megyek meg vigasztalni!-mondom és el indulok fel fele.
*Avril szemszöge*
Most nagyon ideges vagyok mindenért.Utálom az életemet!Miért minden velem történik?A gondolat menetemet ajtó kopogás zavarta meg.
-Szabad!-kiáltottam ki.
-Szia!-lép be Liam.
-Szia!Gyere ülj le!-paskoltam meg magam mellett a helyet.Ő így is tett.
-Sajnálom ami történt!-mondja halkan.
-Nem kell sajnálni!-mosolygok rá.Rám mosolygott és közelíteni kezdett.Itt jobban fel ment bennem a pumpa.
-Liam!-pattanok fel.
-Igen?-kérdezi.
-Figyelj ide!Addig amig nem vagyok a barátnőd vagy ilyened addig ne csókolgass mert,ez zavar!-mondom hangosabban a kelleténél.
-Oké!Akkor!-állt elém.-Avril amikor meg láttalak először a tánc teremben nem hittem a szerelem első látásban.De úgy látszik ez igaz!-mondta komolyan.Én csak néztem abba a két gyönyörűen csillogó barna szembe.-Szóval!Avril Ross lennél a barátnőm?-kérdezte mosolyogva.Itt el bizonytalanodtam.
-Liam én még nem vagyok biztos a válaszban!-mondtam lehajtott fejjel.
-Semmi baj!-mosolyog rám.Az államnál fogva fel emelte a fejemet és a szemembe nézett.-Akár egy évig is várok rád oké?-kérdezte mosolyogva.
-Köszönöm!-mondtam halkan.
-Nincs mit!Gondolkozz csak nyugodtan!-mosolygott rám majd az arcomra nyomott egy puszit és ki ment.
*Este*
Este arra a döntésre jutottam,hogy át megyek Liamhez és válaszolok.
Kinyitottam az ajtómat ami becsukáskor nagyot csapódott a húzat miatt.
Kinyitottam Liam ajtaját majd miután be csuktam oda osontam az ágy mellé majd suttogni kezdtem.
-Liam alszol?-kérdeztem pedig reménykedtem benne,hogy nem alszik.
-Nem!-ült fel.-Mert?-mosolygott rám. A szeme csillogott,a mosoly ragyogott.
-Igen!-mosolyogtam rá.
-Mi igen?-kérdezte.
-Igen leszek a barátnőd!-mosolyogtam.Nagy vigyorral az arcán oda csúszott elém majd jó erősen körbe fogva a derekamat majd édesen meg csókolt.Oda feküdtem mellé háttal neki ő át karolta a derekamat közelebb húzva magához én egyből bele is kulcsoltam a kezemet az övébe. Majd egy puszit nyomot a hajamba és így aludtunk el.