22.fejezet/ Egy rossz félre értés hova vezethet

Sziasztok! Sajnálom hogy ilyenkor hozom. Nincs semmi ki fogásom de tényleg sajnálom. Ma találkoztam egy nagyon jó barátnőmmel aki rám erőszakolta hogy rakjam ki. Szóval imádlak Rachel. Jó olvasást. Komikat nem el felejteni.   xx.Edina :) 

22.fejezet/ Egy rossz félre értés hova vezethet

Amikor oda értünk be áltunk a sorba de egy szőke fej tünt fel 2 párral előrébb.
-Liam az nem Perrie és Zayn?- kérdezem.
-Mindjárt kideritjük!- kacsintott. Elő vette a telefonját kikereste Zayn számát és hivni kezdte

*Zayn szemszöge*

 -Igen?- szóltam bele a telefonba. 

 - Szia. Te nem itt vagy a vidám parkban? 

- Nem.

- És Perrie? 

-Sétálni ment. 

-Itt van a Vidám parkban a szerelmesek alagútban egy sráccal! - mondja furán. 

-Köszi, hogy szóltál! - mondom majd leraktam és idegesen kiáltok Louisnak. 

-Louis! 

-Igen? - fut le. 

-Perrie nem sétálni van! 

-Akkor hol? 

-Vidámparkban! - mondom. 

-Akkor szépen elmegyünk érte. - vigyorog kajánul. Fel kapta a kocsikulcsot majd be ugrottunk a kocsiba majd el hajtottunk. A Vidámpark előtt áltunk meg. És tárcsáztam Liamet. 

-Szia Avril vagyok mizu? - szól bele Avril. 

-Perrie? - kérdezem egyből. 

- Szia vagy baszalak a falhoz? - kérdezi  flegmán. 

-Cső.  Na Perrie? - kérdezem. 

-Öcsi.... Avrillel hogy beszélsz? - kérdezi idegesen Louis. Majd kikapta a telefont a kezemből és ő kezdett vele beszélni.  

- Szia. Figyelj, Perrie merre van? 

- Szia Louis. Igen, én jól vagyok. És te?  

- Avril! - figyelmeztetés. - Zayn kissé ki van akadva.  Nem tudod hol van Perrie?  

- Tudom, hogy tudjátok hol van.  De nem, nem tudom mit keres itt. Sajnálom, de nem tudok segíteni.  

- Biztos nem tudsz semmit? Legjobb barátja vagy. 

- Nem, sajnálom. 

- Azt tudod, hogy most merre vannak? 

- Figyelj. Nem akarok semmiképp belekeveredni. Azóta nem láttam. Kérlek értsd ezt meg.  .  

- Találkozunk otthon. Szia.  - ezzel megszakad a vonal. 

- Mit mondott? 

- Semmi olyat ami érdekes. Annyit mondott, hogy nem akar belekeveredni.  

-Ahjj! Akkor mi tevő legyek? - estem kétségbe. 

-Haza megyünk és ha haza jön akkor beszélünk vele! Jó? -  kérdezte Louis kedvesen. 

-Jó. - mondtam csalódottan. Louis vezetett haza én addig néztem a tájat. 

*Otthon, este 22:00*

Már este 10 óra és Perrie sehol. Kezdek már fáradt lenni de meg fogom várni, hogy beszéljek vele. 

  ****

Már vagy egy órája itt ülök lent a nappaliban és nézem a 2 évesnek való meséket. Louis többször is le nézet, hogy itt van - e Perrie de csalódást kellett okoznom. Épp a spongya bob ment mikor kulcs zőrgést hallottam, mire fel pattant és nagy meglepetésemre Perrie ált az ajtóban. 

-Szia szívem. - mosolyogva vett észre majd csókolt volna meg de el húzódtam. 

-Beszélnünk kell! - mondom monoton hangon. 

-Baj van? - kérdezi furcsán,miközben le ültünk a kanapéra. 

-Meg csaltál? - vágok egyből a közepére. 

-Mi van? - kérdez vissza. 

-Meg csaltál? - kérdezem újból most már idegesen. 

-Honnan veszed ezt a baromságot? - kérdezi most már ő is idegesen. 

-Ne játszd a hülyét már Perrie. - kiáltok fel, mire meg jelentek a többiek is a nappaliban. 

-Most azt mondod hogy hülye vagyok? - kérdezi kiakadva. - Nem tudom hogy honnan veszed ezeket a baromságokat de én nem csaltak meg! - üvölt. 

-Akkor el mondod hogy hol voltál most? - kérdezem gúnyosan. 

-Ha ennyire tudni akarod a vidám parkban, az unokatestvéremel a szerelmesek alagútjaban mert meg kért hogy segítsek neki, hogy hova vigye az új barátnőjét. És azért nem mondtam el hova megyek mert tudtam hogy ki fogsz akadni. És ez nem az első eset hogy meg gyanúsítasz szóval.. - nyelt egy nagyot majd könnyes szemmel folytatta - szakitok veled. És felejts el kérlek. Holnap költözök! - mondta majd felrohant a szobájába. Amikor hátra fordulam mindenki ott volt. Még Liamek is. 

-Ezt jól el cseszted haver! - veregettet vállon Harry majd ő is fel ment aludni. Nialltol egy együtt érző pillantást kaptam majd ő is fel ment. Louis. Ennyit kell mondanom. Oda jött majd meg ölelt. Testvéri ölelés. 

-Menj aludni! Holnap meg beszéljük! - veregette meg a hátam és ő is felment aludni. 

-Zayn! - szólalt meg halkan Ash. - Én annyira sajnálom! - komorodott el. 

-Nem a te hibád te csak szóltál! - mosolyogtam rá keserűen. Ide jött majd olyan erősen meg ölelt amennyire csak lehetséges. Miután el engedtük egymást Liam lépett elém. 

-Sajnálom Zayn. - mondta majd rám mosolygott és mind a ketten fel mentek. 

Hát ezt jól el csesztem. Hogy lehetek ekkora barom. El vesztettem azt az embert akinél már terveztem a házasságunk, gyerekünk születési idejét meg az egész életemet vele. De nekem el kellett csesznem. Holnap el költözik én meg össze fogok omlani. Ehelyett hogy itt ülnék nem ám most fel mennék és meg beszélnénk a dolgokat, nem én itt ülök és hagyom el veszteni életem szerelmét. Millene ha... Á az nem jó... És Millene ha... De az sem jó ötlet mert akkor már nem is szólna hozzám soha többet. Miért mindig a 'mi lenne ha' jön fel? 

Gondolkodásomból a telefonom rezgése zavart meg. Egy új üzenet. Ismeretlen. Mikor meg nyitottam nem értettem semmit.